Na, mi volt ez? Összeszedett? Na, az nem volt...

A napokban nézegettem a nagyobb kritikás blogokat, mind például a KKK, és felmerült bennem a kérdés, hogy tulajdonképpen jó nyomon haladok-e?

És (éssel nem kezdünk mondatot, te atalfabéna) most senki ne értse félre, nem azt akarom kinyomozni, hogy a Pistike anyukájával tegnap mi lett, amikor szívrohamot kapott, mert azt mindenki tudja (aki meg nem, az magára vessen), hanem azt akarom megtudni, most akkor valójában jó-e, amit csinálok. Itt pedig nem a kritikaírásra gondolok, hanem magára, a hús-vér, kemény, vért izzadó történetes dologra.

Állítólag az írás nem kéne, hogy ilyen nehezen menjen, de akár hiszitek, akár nem, nekem is néha több a kínlódás, szenvedés, mint az öröm. És ilyenkor (még mindig pasztmek) jön az a bizonyos kérdés. De válasz? Az nincs.

A minap elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy senki sem tehet megkötéseket. Ne azért írj úgy, ahogy, mert xy azt mondta, hogy neki az tetszene. A hús-vér, őszinte, építő jellegű kritikát természetesen el lehet fogadni, mi több, el is kell, mert abból tanul az ember. De ha valaki csak azt írja, hogy hé, ez egy rakat szar, és nem fejti ki, mi tetszik benne, mi nem tetszik, akkor annak vagy igen alacsony az értelmi szintje, vagy csak szimplán troll, és el sem olvasta a történetedet, de első dolga, hogy lemenjen minden fejezet alá, és odaírja, hogy az bizony nagyon jó rész volt. És ezekkel az alakokkal tulajdonképpen nem kell foglalkozni. Az ember örül, ha kritikát kap, főleg, ha az normális, de ha nem az, akkor sluszpassz.

Na, és most jön egy újabb kérdés. Mi volt ez? Bejegyzés? Az biztos. Cikk? Lehet. Összeszedett? Na, az nem volt...